Ebben az esztendőben is, hasonlóan az elmúlt évhez, a Veszprém-Nagytemplomi Református Egyházközségünk, egy autóbuszt megtöltő gyülekezeti közösségünkkel feledhetetlen kirándulást tett a Duna-melléki Egyházkerületbe, az Ormánságba. A pandémia ugyan okozott bizonytalanságot, de a szigorú korlátozások megszűntével lelkipásztoraink, Niederhoffer Zoltánné Rideg Erzsébet és Niederhoffer Zoltán szervezni kezdték utunkat, amiért hálásak vagyunk Mindkettőjüknek, hisz ezúttal is lélekben, élményekben gazdagodva térhettünk haza. tovább
Ajándék a léleknek, a szívnek, az elmének:
Gyülekezeti kirándulás 2020. augusztus 19-22.
A Veszprém Nagytemplomi Gyülekezet egy autóbusznyi érdeklődővel augusztus 19-én este három napos kirándulásra indult lelkipásztoraik, Niederhoffer Zoltánné és Niederhoffer Zoltán vezetésével a Tiszáninneni Református Egyházkerületbe. A kirándulás szervezőjét, Niederhoffer Zoltánnét köszönet illeti a körültekintő, mindenre gondot fordító szervezéséért, a gazdag, ugyanakkor rugalmas program összeállításáért és a maradandó élményt nyújtó találkozásokért. Éjszakai szállásunk kétszer Miskolcon, a Református Lévay Gimnázium Kollégiumában, míg egyszer Sátoraljaújhelyen, a görögkatolikus Georgikon Kollégiumban volt. Az étkezést részben kollégiumi menzán, részben pedig étteremben bonyolítottuk le. Az idővel is sikerült jól gazdálkodnunk, a tervezett programokat 95%-ban sikerült megvalósítanunk.
Első állomásunk Miskolc, a ma is tizenhat református gyülekezet városa volt, ahova művelődéstörténetünk jeles református személyiségei kötődnek. Elsőként az Avasi középkori eredetű templomot tekintettük meg, rácsodálkozva a faragott kőemlékekre, az évszázadok súlyát hordozó harangtoronyra, a rendkívül finom, faragott-festett pelikános szószék koronára, a különleges orgonára és a míves megjelenésű, 15. században készült, festéssel ékesített királyi stallumra. Elgondolkodtató volt a templom körül elhelyezkedő temető ódon sírjeleivel találkozni, emlékeztetve a halandót az evilági lét végességére. Az Avasi Kilátóról rátekinthettünk a városra, majd innen a méltán nevezetes Deszkatemplomba mentünk, amelyet 1999-re a porig égett eredeti alapján építettek újjá, mivel 1997-ben egy elmeháborodott felgyújtotta. Ezen a helyen 1637-ben állt már az első, fából épített templom, amelyet 1724-ben új templommal váltottak fel. Ez is leromolván, 1874-ben felújították, de állapota miatt 1938-ban újat kellett építeni. Ez lett a tűz martaléka, az új templom pedig a közösség összefogásának és az erdélyi alsócsernátoni fafaragóknak köszönhetően impozáns megjelenésével, gazdagon ékesített belső terével Isten dicsőségét és a gyülekezet áldozatkészségét hirdeti, ahogy az a gondnoknak a templomot bemutató szavaiból kiviláglott. Jelképezi ezt a szószék korona tetején álló főnix is. Ezt követően mentünk a Belvárosi Templomba, amely impozáns méretével a kései barokkot (karzatok) és a klasszicizmust idézi. Külön figyelmet érdemlő a 18. század végén készített, díszes szószék, hangvetőjén az Isten Szeme motívummal, továbbá a több lelkésznek is ülőhelyet biztosító Mózes szék, valamint az énekszám kirakó táblák. Különös élményben volt részünk. Szabó Sándor, a gyülekezet lelkipásztora és felesége fogadott. Nagyszerű tájékoztatást kaptunk a templom és a gyülekezet történetéről, továbbá mai életéről. Ez a gyülekezet is, hasonlóan sok másikhoz, a kommunizmus idején súlyos megpróbáltatásokat élt át, de életben maradt és szép számmal tölti meg ma is templomát. Időszaki kiadványt is megjelentetnek „Belvárosi Kakasszó" címmel, amelynek húsvéti-pünkösdi ünnepi számából mindnyájan kaptunk egy példányt. Különös figyelemmel, szeretettel fogadták közösségünket. Lévén augusztus 20-a, államalapító királyunk ünnepe, aminek örömére hegyaljai borral és kenyérrel vártak minket a templom bemutatását követően a Nyilas Misi Ház udvarán. Ezt a gondosan helyrehozott épületet, amely különböző lelki és ifjúsági alkalmaknak ad helyet, 2003-ban szentelték fel. Ebéd után kerestük fel a Felsővárosi Templomot a Győri-kapu városrészben, lakótelepek szomszédságában. Felemelő látvány a nyers téglafalú, kerített templom, jelezve, hogy szent hely. Modern belső kiképzése jól megfelel a liturgiai követelményeknek. Altemploma is az életet szolgálja: különféle gyülekezeti alkalmakra és kulturális célokra vehető igénybe, rendkívül praktikus, jól tárolható berendezési tárgyakkal. 2010-ben vette használatba a gyülekezet. Lelkipásztora, a hét gyermekes Balajthy József a lehetetlent nem ismerő építő lelkész, aki a templom belső tereinek használhatóvá tételét és a nyílászárókat saját kezűleg, fiai közreműködésével készítette el. Lenyűgöző az a rendíthetetlen hit, amelyből erőt merítve és kitartásában megerősödve ezt a rendkívül nagy munkát elvégezte.
A felkeresett templomokban külön értéket jelentenek a térségre jellemző, 17-18. századi úrihímzéssel ékesített liturgikus textilek.
Délután választható programon vehettünk részt. Csoportunk egyik fele Diósgyőrbe ment a helyreállított várat megtekinteni, míg a másik Miskolctapolcára a fürdőbe. Mindkét csoport újabb élményekkel gazdagodott. A Diósgyőri Vár impozáns és gyönyörűen helyreállított épület, minden, ami itt látható, a muzeológus régészek, történészek, restaurátorok munkáját dicséri. Végigjárva a Vár termeit, egy középkori utazás részesei lehettünk úgy, hogy megelevenedett előttünk a Vár 14. századi lakóinak élete, környezete. Tökéletes rekonstrukciókat láthattunk mind a berendezéseket, mind a viseleteket, mind a díszítő elemeket tekintve, ugyanakkor nagyon visszafogott, finoman megfogalmazott rendezésben.
Augusztus 21-én első állomásunk Boldogkőváralja volt, a Várat azonban kívülről és alulról néztük csak meg, mert Vizsolyba igyekeztünk, ahol látnivalók sokasága várt. Maga a templom egy csoda, épült a romanika korában a 13. században és a 14. században gótikus stílusban bővítették. A torony és a kerítőfal ugyancsak 14. századi. A templombelső kettős szentélyével és a teljes falfelületet beborító falképeivel megelevenedett a középkor. A Szent László freskó részletein kívül lovagszentek, a gyermek Jézust vállán vivő Szent Kristóf, a Szent Kereszt megtalálásának jelenete, Krisztus születése, a Majestas Domini kerubokkal 13. századi falképek, de a boltozaton, a hajó falszakaszain 14. és 15. századi falképek is láthatók, mint a Fájdalmas Krisztus vagy a Köpenyes Madonna. A legféltettebb kincs a Károlyi Gáspár által 1590-ben fordított és kinyomtatott eredeti magyar nyelvű Biblia, amelyet Horthy Miklós adományozott az egyházközségnek. Megilletődve néztük az összmagyarságnak ezt a felbecsülhetetlen kincsét, hálát adva Istennek, hogy megtartotta nemzetünket itt, a Kárpát-medencében. A templomból kijőve a nyomdász, Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeumban áttekintést kaptunk a vizsolyi könyvnyomtatásról és előzményeiről, megnézhettük a korabeli nyomda rekonstruált kellékeit, sőt, a vizsolyi Biblia egy-egy lapjának kinyomtatására is lehetőség volt. Az épület hátsó traktusa a Vincellérház, ahol a tárlat a szőlőművelés, borászat, borkereskedelem témakörébe ad bepillantást. Egyébként a Biblia-fordító Károlyi Gáspár is gazdálkodott hegyaljai szőlőbirtokán.
Következő állomásunk Göncruszka, ahol egy olyan élő gyülekezet lelkészével találkozhattunk Sohajda Levente személyében, aki lehetetlent nem ismerő lelkipásztorként áll egy pezsgő hitéletet élő gyülekezet élén, aki a kor minden követelményének megfelelő iskolát hozott létre, épített és szerelt fel saját erőből, kétkezi munkával, összefogással, Isten gazdag áldásával. Ez az iskola bármelyik városi iskolával felveszi a versenyt, ide egyre többen jelentkeznek és az itt tanuló gyermekek derekasan helytállnak a tanulmányi versenyeken, komoly díjakat nyernek, de szilárd értékrend birtokosai is lesznek. Kevés gyermekkel és sok nehézséggel indultak, de mára Isten kegyelméből a környék legkeresettebb tanintézménye lett. A lelkipásztor felesége a cigánymisszióban szolgál, eredményesen indítva el fiatalokat a tanuláson alapuló igényes élet felé. Jelenleg éttermet építenek, amely elsősorban az iskolában tanulók élelmezését szolgálja, de a jövő esztendőtől az itt átmenő zarándokokét, turistákét is. Megrendítő az a küzdelem, amely megelőzte ezt a mai állapotot és lenyűgöző az az eredmény, amelyről minden itt látható árulkodik. Nagy élmény volt ez a találkozás mindnyájunknak.
Ezután Hollóházán álltunk meg, ahol megtekintettük a modern, 1967-ben épült római katolikus templomot és Kovács Margitnak itt őrzött kerámia stáció képeit, Somogyi József szobrászművész megrendítő feszületét és Szász Endre Szent László freskóját. Valamennyi tökéletes összehangban van az épület megjelenésével.
Utolsóként érkeztünk Füzér Várához. Csoportunk tagjai itt is választhattak. Lelkipásztorunk felhívta figyelmünket, hogy mindenki mérje fel erejét, mert a Várhoz nehéz út vezet fel. Ennek eredményeként csak kevesen vállalkoztak az erőt próbáló vársétára. Gyönyörű látvány tárult elénk és nagy élményt jelentett a felépített várrészek megtekintése. A helyreállítás jelenleg is tart, de látnivalókban így sincs hiány. Bár a 13. század óta létezett a vár, azonban a benne folyó életről jobbára a 16-17. századból ismertek adatok és ennek megfelelően rendezték be az eredeti alapján készült rekonstrukciókkal a pinceszint élelmiszer, bor, sör, víz és kőtárolásra alkalmas pincerendszerét, továbbá a felső szinten az öreg palotát, ahol a mindennapi életet elevenítették meg. A Tárház kincsei között jelképesen látható a Szent Korona, amelyet 1526-27 között itt őrzött Perényi Péter koronaőr. Gyönyörű látvány a Várkápolna csillagboltozatával és festett szószék koronájával. A várat 1676-ban I. Lipót parancsára rontottak le. Füzéren figyelmet érdemlő még a Tájház és az 1785-ben épült református templom, 1832-ből való festett kazettás mennyezetével.
Augusztus 22-én Széphalmon kezdtük a napot, ahol a felújítások miatt csak A Magyar Nyelv Múzeumát tekinthettük meg, elgondolkodva anyanyelvünkről, mai állapotáról, megbizonyosodva arról, hogy a „régi fénynél" meggyújtható az „új szövétnek." Ezután Sárospatakon álltunk meg legközelebb, ahol a Várban sokadszorra csodálhattuk meg a Perényi loggiát, majd megtekintettük a rendkívül gazdag, a Rákócziakat bemutató nagyszabású kiállítást, amely tárgyi emlékek és dokumentumok sokaságával gazdagon reprezentálta egy rendkívüli nemzetség szerepét történelmünkben. A Református Kollégiumban csupán a Nagykönyvtár és az itt rendezett Trianon kiállítás megtekintésére volt csak lehetőségünk, mivel a Tudományos Gyűjtemények többi része felújítás miatt nem látogatható. Ezt követően hazafelé útba ejtettük Mezőkövesdet. Óriási élményt jelentett a kinőtt templom helyett az épülő új református templom megtekintése, ahol kalauzunk Gordos Attila lelkipásztor és felesége Balogh Eszter voltak. Ismét találkozhattunk egy építő lelkész házaspárral, akik mertek nagyot álmodni és álmukat Isten kegyelméből bátorságot merítve, megvalósítani. Derű, töretlen hit, lelkesedés és a munka odaadó felvállalása, amit megtapasztalhattunk.
Igazi nemzeti zarándokhelyeken jártunk, ahonnan hitünkben, nemzettudatunkban megerősödve, lélekben gazdagodva indulhattunk haza, mert:
1.Művelődéstörténetünk gazdag emlékeit ismerhettük meg.
2. Gyülekezetünk tagjai közelebb kerülhettek egymáshoz, volt lehetőség beszélgetésekre.
3.Szilárd hitű lelkészekkel és példaértékű lelkipásztori életekkel, szolgálatokkal találkozhattunk.
Köszönet mindezekért lelkipásztorainknak!
S. dr. Lackovits Emőke a gyülekezet tagja
Megjegyzés a mellékelt képekhez:
1. kép a gyülekezet kirándulócsoportja a Sárospataki Kollégium előtti téren
Ha esetleg még belefér:
2. A vizsolyi református templom
3. A füzéri vár képe
(( 10.000 k ))
Barth Károly év: 2019.
A Református Világszövetség, a svájci, a német református, protestáns egyházak Barth évnek nyilvánították 2019-et.
Erre az alkalomra készült egy Barth életét, munkáját bemutató vándorkiállítás sok képpel, magyarázó szöveggel. A négynyelvű kiállítás címe: Svájci! Külföldi! Lázító! Béke-bontó! Bemutatja a vidám és komoly, vitatható, nem köznapi, a nagyszerű teológus Barth Károlyt, a 9000 oldalas Egyházi Dogmatika (KD) szerzőjét.
Az említett egyházak és szervezetek kiadtak egyidejűleg egy 70 oldalas Téma Magazint is Barth Károly megismertetésére.
A jubileumi 2019. év indoka: 100 éve 1919-ben jelent meg a Római levél magyarázata első kiadása. Ebben a Kommentárban addig soha nem hallottan fogalmazza meg Barth Isten kilétét. Ő „Az Egészen Más" Isten, akivel az ember nem rendelkezik, de ez az Isten mégis ember-barát.
A másik indoka a jubileumi évnek a Tambach-i előadás (D), amelyet 1919. szeptember 25-én tartott: A keresztyén ember a társadalomban címmel.
Úgy gondolom, hogy mi, magyar reformátusok, kiknek díszdoktora is - tisztelegjünk emlékének - egy az említett Magazinban megjelent, 1959-es, református templomról adott nyilatkozata összefoglaló fordításával.
A REFORMÁTUS TEMPLOMÉPÜLET - BELÜLRŐL KÜLÖNÖSEN - LEGYEN MÉLTÓ ÉS SZÉP.
1., Református templom látványában a központiság elvét, a félkörépítményt egy nyilvánvaló központtal, tartom helyesnek, ideálisnak.
A templombelső feladata az, hogy láthatóvá tegye az imádságra is összegyűlt embereknek, hogy ezen a helyen, itt, az Isten Igéjének hirdetése van a központban.
Remélem, hogy ez a forma a jövőben el fog terjedni.
2., A belső tér kialakítás kérdése megoldásának azt tartom, hogy ott legyen felállítva egy markáns fából készült, kicsit magasított asztal. Ez az asztal nyilvánvalóan különbözzön, ne hasonlítson a templomi oltárépítményre.
Az asztalon legyen egy elmozdítható olvasó-pult. Ez az asztal egyszerre lesz, legyen egy prédikáló hely, úrvacsora asztal és vegye át a keresztelőkút szerepét is.
A szószék, az úrvacsora asztal, a keresztelőkút elválasztása, minden lehetséges variációban, csak összezavar. Ezek elválasztása teológiailag sem indokolható meg.
3., Az orgona, az énekkar nem kell, hogy a gyülekezet látóterében legyen. Ezek (orgona, énekkar) nem egyértelműen szívesen látott és alapjában nélkülözhető „szereplői" az istentiszteletnek. (Beiwerk)
4., Képi és jelképes ábrázolásnak a protestáns (ref) templomtérben sehol nincs helye.
Ezek is csak megzavarhatnak és elvonhatják a figyelmet. Jézus személyéhez, tettéhez és művéhez csak az imádságban, prédikációban, keresztelésben, úrvacsorában, azaz az istentisztelet szorosan vett fogalmában, mindenekelőtt a mindennapokban cselekvő gyülekezet maga illik, sem a kép, sem a jelkép! (A jelenlévő gyülekezet a legszebb: „freskó".)
Az ajtók, falak, ablakok formája mérete és színe, továbbá a helység ülőalkalmatossága (székek) tanácsos, hogy szakami jó minőségükkel, minden idegen hozzáadástól mentesen szolgálják az imádatban az ige üzenetére figyelő jelenlévőket. Ha ezt a koncentrációt szolgálja a berendezés, a formák és a színek, úgy méltó és szép is a templom.
id. Tislér Géza
Csopak
tovább
Az iszlám tanításnak alapvetései, tények és kihívások napjainkban.
Előadás a Veszprémi Egyházmegye lelkésztovábbképzőjén, 2018. Február 26-án, Hévizen
Fő-és Nagytiszteletű Uraim és Hölgyeim.
Mindenek előtt engedtessék meg nekem, hogy köszönetet mondjak Esperes úrnak és Kálmán Csaba lelkész-testvérünknek a meghívásért, hiszen rendkívül jó érzés az részünkre, hogy a tavaly aláírt testvér-egyházmegyei megállapodás nem csak papír, hanem ilyetén módon is testet ölt, s ezen a két napon hárman is itt vagyunk előadóként a Pozsonyi Egyházmegyéből. Remélem, Somogyi esperes úr nevében is mondhatom, ezt majd mi is igyekezni fogunk viszonozni.
Elnézést kérek, de rögtön magyarázkodással kell kezdenem előadásomat. Amikor igent mondtam erre az előadás-felkérésre, nem tudtam még, hogy valójában mit is vállaltam. Volt egy koncepció, s úgy gondoltuk, hogy talán ez a téma illeszkedne bele ebben a legjobban, a gond e tekintetben csak abban van, hogy igazándiból ez nem annyira az én asztalom. Áttételesen, és nagyon alap-szinten foglalkozom az iszlámmal,mint vallással, az én érdeklődési területem elsősorban a vallási hiedelmekre fókuszál, azon belül is a hiedelmek alakjaira és lényeire, az iszlám ily módon csak annyiban foglalkoztatott, amennyiben szükséges volt anno és ma is, az régen az előadások meghallgatása és a vizsgázás, manapság az előadások megtartása és a vizsgáztatás kapcsán. Odahaza, a komáromi teológián a kar korábbi dékánja, Ft. Dr. Molnár János ennek a vallásnak a nagy szakértője, ő az, aki évtizedekkel ezelőtt Prágában - a teológiával párhuzamosan - arabisztikát is tanult, aki a későbbiekben, ugyancsak Prágában, ebből a tárgykörből doktorált bölcsészettudományból /al-Farábi retorikai művei/, s aki a 80-as évek végén majd 7 évet dolgozott Irakban, egy cég alkalmazásában, ám közben rengeteget tanulmányozva az arab irodalmat, életet, mindennapokat és az iszlám vallást is. Ő nálunk az etalon e témában, s éppen ezért alaposan elbizonytalanított a tőle származó fél mondat. Történt ugyanis, hogy beszélgetés közben pár hete rákérdezett, hogy mit is fogunk mi itt tulajdonképpen előadni. Amikor megmondtam neki az én témámat, a reakciója ez volt: „nem kellene erről olyas valakinek beszélnie, aki ért is hozzá?" Még szerencse, hogy értem a humortJ
Nos, azt azért tehát őszintén be kell valljam, hogy ami ma itt elhangzik, az valójában nem lesz más, mint egy „kontár" érdeklődésének szellemi terméke. Rá kell ugyanis néha venni magunkat, hogy olyan dolgot is felvállaljunk, megpróbáljunk, ami adott esetben távol áll tőlünk, mert egyrészt megerősíti önbizalmunkat, másrészt nem tesz elbizakodottá sem - hiszen így vajmi kevés esély van a nagy „tudományos áttörés" prezentálására.
Fogadják hát ezt az előadást úgy, és tekintsenek rá úgy, hogy az itt ülők közül ezt ma bárki megtarthatta volna. Higgyék el, hogy kb. annyival vagyok a témában jobban elmélyülve, amennyivel több időt kellett ezzel az előadásnak az előkésztésével foglalkoznom.
Mozgalmas heteket- hónapokat tudhatunk magunk mögött az Intézményünk mindennapjaiban.
Októberben egy hetes rendezvénysorozattal ünnepeltük, szórakoztattuk ellátottainkat az Idősek Világnapja alkalmából. A megnyitónapon köszöntőbeszédet mondott Császár Attila esperes úr, Bikádi László Károly egyházmegyei tanácsos lelkész, Dusicza Ferenc intézeti lelkész, valamint Gulyás Zsuzsanna intézményvezető.
tovább
2017. október 15-én vasárnap 15:00-kor hálaadó ünnepre gyűltünk össze a Szentkirályszabadjai Református Gyülekezet templomában. Az ünnep jellegét meghatározta, hogy nem pusztán emlékezni kívántunk a reformációra, nem is csupán ünnepelni, hanem a magunk területén és eszközeivel tovább folytatni. Úgy gondoltuk, ez illik az „Ecclesia semper reformanda est" (azaz: az Egyháznak folyamatos reformációra van szüksége) reformátori alaptételhez, és általában ahhoz az örökséghez, amit a reformátorokon keresztül kaptunk.
Borzavári nyári tábor
Hagyományőrző jelleggel idei évben is megrendezésre került a borzavári helyszínnel működő hittan tábor, amelyet nagy izgalommal vártunk. Június 19-én hétfőn érkezett meg kis csapatunk a táborba, s nagy lelkesedéssel tekintettünk az előttünk álló szép napokra. Az idő a tábor elejétől a végéig kiváló volt, a nagy melegben jól esett meghúzódni az erdő árnyas fái alatt.
Minden reggel 7 óra 30 perckor volt az ébresztő, utána az ízletes, házias ízeket idéző reggeli következett. Miután megreggelizett a csapat hittanfoglalkozás következett, két életkori csoportra osztva, külön a kisebbeknek és a nagyobbaknak. Utána ebédig egy kis szabad foglalkozás keretében beszélgethettünk, sétálhattunk vagy akár kártyázhattunk, ilyenkor lehetőségünk nyílt egymás mélyebb megismerésére. A közös ebéd elfogyasztása után 14 óráig csendes pihenőt tartottunk. A délutáni órákban változatos programokról gondoskodtak számunkra a táborvezetők: kézműves foglalkozás keretében ceruzatartót, asztaldíszt, levendulazsákot készítettünk, s a népi mesterségek megismerése kapcsán kenyeret, perecet, kürtöskalácsot sütöttünk. Egyik nap mi gyerekek főztük meg bográcsban a paprikás krumplit, amely mindhárom csapatnak olyan jól sikerült, hogy nem is lehetett egyértelműen győztest kikiáltani. Egész napos aktív tevékenykedés után farkaséhesen láttunk hozzá a vacsora elfogyasztásának, fürdés és fogmosás után a szobáinkba elvonulva beszélgettünk, s a friss levegőn hamar álomba merültünk.
A kialakított napirendet még az előzőknél is érdekesebb programok színesítették, mint például a kincskeresés, a bodzaszedés, az éjszakai túra, a pónilovaglás és a lovasszekerezés.
Mindnyájunk nevében elmondhatom, hogy ez a tábor igazán élménydús és programokban gazdag volt, és már a búcsúzás pillanatában megfogalmazódott bennünk, hogy alig várjuk, hogy újból együtt táborozhassunk.
Sütő Luca Borbála 5. a. osztályos tanuló
A Pozsonyi Református Egyházmegye és a Veszprémi Református Egyházmegye együttműködési nyilatkozata a testvér-egyházmegyei kapcsolat létrehozásáról
A Magyar Református Egyház a reformáció kárpát-medencei kibontakozásának köszönhetően jött létre a XVI. században. Isten kegyelméből az eltelt fél évezred megújuló és megújító testi-lelki öröksége bizonyítja, hogy az egység a Krisztus-hívők természetes állapota.
A mi Urunk Jézus Krisztus szavai szerint:
"Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által,
amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"
/János ev. 17, 11/
„ A történetírónak katona-és hazafiúi dalainkat kell áttekintenie, ha népének valamely korról szóló ítéletét akarja megismerni." Kálmán Lajos népdal-szöveggyűjtő kutató
Abasári Hagyományőrző Kórus Arácson
A hagyományokhoz híven az idén - nemzeti ünnepünkhöz, augusztus 20-hoz kapcsolódva -immár negyedik alkalommal rendezett olyan koncertet a Balatonarácsi Református Egyházközség és az Arácsért Alapítvány, amelyen magyarságtudatunkat, hazafiságunkat erősítő dalokat szólaltattak meg az előadók. Most az Abasári Kórus volt a vendégünk, akik első és második világháborús katonadalokat énekeltek.
tovább
Idén negyedik alkalommal került megrendezésre az ökumenikus orgonatábor, június 24- július 9 között. A tábor célja, hogy a gyermekek megismerkedjenek az orgonával, bepillantást nyerjenek a kántori szolgálat felelősségébe, sokrétűségébe, és megismerjék saját, és más felekezetek zenei liturgiáját.
tovább