A németországi Neermoorpolderi Református Gyülekezetet Pastor Matthias Lefers vezetésével 22 fős küldöttség képviselte, akik 2014. augusztus 29-én érkeztek hozzánk. Sokat utazva, a hajó kivételével szinte minden utazási formát igénybe vettek, hogy együtt örülhessünk egymásnak. A személyes találkozás igazi örömet és boldogságot jelentett nemcsak a mi számunkra, hanem láthatóan a kissé hosszú utat megtett vendégeink számára is. Két éve találkozhattunk utoljára, amikor közel 20 fős csapatunk járt a Kelet-Fríziában élő református testvéreinknél. Akkor már többen régi ismerősként köszönthették egymást, de újabb személyes ismeretségek is kötődtek. Nagyon vártuk, hogy mikor mutathatjuk be már mi is gyülekezeteinket. Mikor mutathatjuk meg a templomunkat, az új elektromos orgonát, padsorainkat, felújított gyülekezeti házainkat, amelyek megvásárlásához, szebbé tételéhez, felújításához imádságaikkal és adományaikkal ők is hozzájárultak? Mikor lehetünk imádságban is úgy együtt, hogy sem tér, sem az idő nem választ el bennünket egymástól?

Elérkezett az általunk is várt nap. Felbolydult méhkashoz hasonlatos képet mutathattak gyülekezeteink, amikor mindenki megtalálta a maga helyét és szerepét a vendégfogadásban. Voltak, akik az ételek, sütemények elkészítésén fáradoztak, mások a közös Istentiszteletre készültek énekkel, hangszeres zenével, fordítással, vagy a kirándulásainkat szervezték, a vendégfogadó „Gastgeber"-ek pedig az otthonukat csinosítgatták. Így készültünk a testvéreink fogadására. Olyan programot állítottunk össze arra a négy napra, amit együtt tölthettünk, hogy valóban sokat lehessünk együtt. Megismerhessük egymás szokásait, megmutathassuk, hogy mi hogyan élünk, hogyan éljük meg hitünket.

Akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy otthonukban láthatták vendégül a látogató csapat egy, vagy több tagját, még közelebbi élményekkel gazdagodhattak. Együtt imádkozhattak minden közös étkezés előtt, egymás családjáról szerzett értesülésekkel, fényképekkel, történetekkel fűzhették még szorosabbra ismeretségüket. Bemutathatták otthonukat, lakó környezetüket, azok apróbb nevezetességeit. Akik pedig együtt jöttek velünk egy-egy közös kirándulásra, - amelyekhez kivétel nélkül nagy buszt vettünk igénybe, hogy így is együtt lehessünk - ott gazdagodhattak újabb közös élményekkel.

Így tettünk közös látogatást Szentendrén, ahol megtekintettük a református templomot, megismerve annak történelmét és a hitélet jelen örvendetességeit: a gyülekezet erős gyarapodását, a saját iskoláiban történő hitélet jeles eseményeit. Meglátogattuk az ortodox templomot és annak érdekes és szép relikviáit bemutató múzeumát is, majd a szentendrei fesztivál forgatagából kaphattunk rövid ízelítőt. A síkvidéki élethez szokott testvéreink számára igazi hungarikumként hatott a Dunakanyar látványa a Visegrádi várból. A Fellegvár bemutató termeiben látottak mindenki tetszését elnyerték. Mágnesként tartotta ott őket a táj szépsége. Egy újabb kirándulási napon pedig először a Herendi Porcelánmanufaktúra varázsolt el szinte mindannyiunkat. Már a rövid bemutató, 3D-s művészfilm érzékeltette, kivételesen szép helyen járunk. Ezt a mini manufaktúrában bemutatott műveletsorok pontos magyarázatokkal kiegészített látványa tette - nem csak a vendégeink számára - feledhetetlenné. A porcelánmúzeumban látottak pedig tovább növelték vendégeink elragadtatását. Ezt követően a balatonfüredi Siloám-üdülő számunkra készített finom ebédjét fogyaszthattuk el, és az üdülő balkonjáról elénk táruló Balaton szépségét figyelhettük meg. A Tihanyi Apátság megtekintése tette élményekben még gazdagabbá ezt a napot. A közelmúltban átadott Altemplom, és az azt követő bemutató termek látványa a vendéglátók számára is újdonságot jelentettek. A Pétfürdői Imaházat teljesen megtöltve énekeltünk közösen, boldog hálaadással az apró felújításokért.

A vasárnapi Istentisztelet volt közös lelki gazdagodásunk fénypontja. A trombiták hangjaival gazdagított orgonajáték tette a közös énekelésünket még fennköltebbé. Lukáts Andrásné lelkésznőnk szívhez szóló prédikációját Pastor Mathias Lefers közérthető képekkel láttató prédikációja követte. Németországi testvéreink közös énekszolgálata, és Murai Eszter testvérünk pontos, élvezetes tolmácsolása tette még emlékezetesebbé együttlétünket.

Az egyik gazdag, napközbeni programot követően arra is időt szakítottunk, hogy a presbitériumok összeüljenek. Gondjainkról, eredményeinkről, közelebbi és távolabbi terveinkről ebben a körben is tájékoztattuk egymást.

A négy nap hamar elszaladt. Úgy érezzük, hogy ez a pár nap tovább erősítette gyülekezeteink barátságát, kapcsolatát. A búcsú most nem két évre szólt, mivel a gyülekezetük alapításának 50 éves évfordulójára 2015 nyarán kerül sor, amelyre szeretettel meghívtak és várnak bennünket.

Várpalota, 2014.09.11.

Szücs Zoltán
presbiter