Zenei arckép
Steinbach József

Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a Pápai Református Teológiai Akadémia óraadó tanára, több mint 25 éve szolgál a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközségben.

„Jó pap holtig tanul" - tartja a mondás, a jó lelkész is holtig tanul?

Meggyőződésem, hogy az a jó lelkész, aki jó teológus is egyben, valamint aki a teológiai tudását más területeken is elmélyítette, mert azáltal a teológiai tudása érettebb lett. Nekem a teológia tudományán belül a gyakorlati teológia, azon belül is a homiletika, az igehirdetés tudománya lett fontossá. A „holtig tanul" számomra azt jelenti, hogy egy jó lelkipásztor nagyon szeresse a teológia tudományát, rendszeresen olvassa és tanulmányozza a Szentírást, tehát legyen kegyessége és tudománya együtt, és ehhez más területekről is szerezzen elmélyült tudást, hogy építő kapcsolata lehessen a világgal.

A teológia egy összetett, komplex tudomány, és erre építve az a jó lelkipásztor, aki nem csak élő hitű ember, hanem ízig vérig teológus, aki erre építve szereti, „érti" az embereket, aki bármit olvasva és tapasztalva is, teológiai összefüggésekben látja a bennünket körülvevő történéseket, dolgokat, és azokra teológusként ad Igéből, hitből fakadó válaszokat.

Érthetőbben mondom: nem elég moralizálni, pszichologizálni, ez a felszín: megváltásra szorulunk, Jézus Krisztusra van szükségünk.

Kutat-e valamilyen területet?

A múlt század egy nagy hatású budapesti református igehirdető, Farkas József életművét kutatom. Felekezettől függetlenül a budapesti értelmiség járt az ő gyülekezetébe. Ő a sablonokat elhagyva ott kezdi az igehirdetést, ahol más abbahagyja. Az ő életét és munkásságát kutatom régóta, megkaptam a családtól a nagyon értékes hagyatékot, és folyamatosan adjuk ki az igehirdetéseit.

Noha nyolcadik éve áll helyt az egyházkerület élén, mégis mindvégig hű maradt balatonalmádi és balatonfűzfői gyülekezetekhez. Mi köti Önt ide?

Én a gyülekezet nélkül légüres térben érezném magam. A lelkipásztori szolgálat lényege a gyülekezet, ott történik minden, a terepet ott látom. Gyakorlati egyházvezetés csak úgy lehetséges, hogyha az ember a saját bőrén is érzi az örömöket és problémákat, meg hát nagyon szeretem mind a két gyülekezetet. Ez az otthonom, „első szerelem", ide kerültem segédlelkészként, majd megválasztott a gyülekezet. Családommal együtt boldogok vagyunk ezen a két helyen.

"Aki bölcs, gondolja meg az Úr kegyelmes tetteit!" - vallotta élete vezérigéjének a 107. zsoltár 43. versét egy korábbi írásában.

Ez életem egyik vezérigéje, hiszen én magam is nagyon sokszor megtapasztaltam az Úr kegyelmét családomban, gyülekezetemben, folyamatosan. A hit ott kezdődik, amikor az ember látja, hogy minden kegyelem: Nálad nélkül, Uram, semmit sem cselekedhetünk! Ez a vezérige Jézus Krisztusra utal, hiszen az Úr kegyelmes tette, Jézus Krisztus születésében, halálában és feltámadásában mutatkozott meg. Hát ezt gondoljuk meg, erre alapozzunk, és akkor megnyílik a szemünk és a szívünk, hogy még a legnagyobb nehézségekben is észrevegyük, hogy sasszárnyon hordoz, vezérel, bajban megvéd a mi Urunk.

"Aki énekel, kétszeresen imádkozik." - mondta Hippói Szent Ágoston, mondta Luther Márton. Egyet ért a szállóigével?

Igen, én ezt vallom. Az Istent dicsőítő énekeink, a zsoltárok és a dicséretek is, sőt, az új lelki énekek is, amelyek méltók szövegükben-dallamukban: valójában imádságok. Aki énekel, nem csak az értelmét, hanem a szívét, az egész lényét, sőt a fizikumát is átadja az Úrnak. Szívemet, lelkemet, egész valómat igénybe veszi ez a tevékenység, egy tudatos odaszánás ez.

Nem az számít, hogy kinek milyen hangja van, hanem az, hogy mondja, dúdolja, morogja, teljesen mindegy; de énekeljen, mert aki énekel, az kétszeresen imádkozik, és ez kedves az Istennek.

Azok a kórustagok, akik a gyülekezetben szolgálnak, az Ige üzenetére készítenek fel vagy segítenek válaszolni arra, a liturgiát emelkedetté formálják, miközben szolgálatukkal hitvallást tesznek.

A kiegyensúlyozott, sportos életmód követője is Ön, s emlékszem gyermekkoromból egy talentumokról szóló prédikációjára. Azon vasárnap reggelén, kocogás közben Mozart III. zongoraversenyét hallgatta, a 11 esztendős kis Wolfi szerzeményét - így kezdődött valahogy az igemagyarázat felvezetése. Mit jelent Önnek a zene?

Sajnos a sport már a múlté, de Isten megtartó kegyelmében bízva, ha könnyebb lesz az életem, az első lesz, amihez visszatérek, ha tehetem.

Nagyon szeretem a zenét. Nem művelem már tudatosan, de általános iskolában tanultam éveken át zongorázni, a teológia alatt orgonálni is. Műveltem, amíg lehetett, de örültem annak, hogy mindig voltak kántoraim, és koncentrálhattam arra, ami az én feladatom: az igehirdetésre. Most már nincs is időm gyakorolni, de ez nem baj. Számomra a zene az isteni un. általános kijelentés egyik nagyon fontos fajtája.

Elmondhatom, hogy „mindenevő" vagyok zene terén, nincs számomra könnyű- és komolyzene. Ha rádiót hallgatok, mindig a Bartókot, 600 bakelitlemezem van a komolyzene-irodalom összes remekével, miközben ezeket most CD felvételeken gyűjtöm. Összkiadásokat veszek egy év spórolás után. Beethoven összes műve például 82 CD, minden hétre kiválasztom, hogy melyik zeneművet hallgatom az adott héten.

Áldom az Urat, hogy a legfontosabb dolgokat Ő számunkra szavakba öntve kifejezte, viszont vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet szavakkal elmondani. Például azt tudjuk, hogy a mennyei világ jó, sokkal inkább jobb mindennél, de ennél többet nem tudunk szavakkal kifejezni, és akkor jön Bach és Mozart, és ők majd elmondják a többit.

A könnyűzene egy bizonyos fajtáját meg azért szeretem, mert vannak olyan igényes szövegek, szinte versek, valamint zenei megoldások, amelyek igenis üzennek, emberi problémákat vetnek fel; és a problémafelvetés mindig kiindulópontja a választalálás lehetőségének.

Milyen énekeket énekel legszívesebben? És hallgatóként mely' műfajok állnak legközelebb Önhöz?

Nagyon szeretem Református Énekeskönyvünket, rendszeresen mondogatom, imádkozom, dúdolgatom ezeket magamban. Az Énekeskönyvünk imakönyv is.

A könnyűzene kapcsán pedig mostanában arra a hírre kaptam fel a fejemet, hogy Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere megtért a baptistáknál. Ez nagyon kíváncsivá tett.  Arra leszek kíváncsi, hogy mi lesz a Magna Cum Laude zenekarral Mező Misi megtérése után? Lesz-e változás, miként; ha a hangzás nem is, de változnak-e a szövegek?

A református istentiszteleti rendtartásnak, egyházunk liturgiájának is fontos része a zene. Ön személy szerint miként határozná meg a zene szerepét istentiszteleteink alkalmával?

Ezüsttányér a zene és az egész liturgia, azért, hogy Isten Igéjére felkészítsen, és arra feleljen; szent eszköz avégre, hogy Isten Igéje lehessen mindig a középpontban. Vallom, hogy nagyon fontos szerepe van a liturgiának, az éneklésnek, a zenének, de nem az Isten Igéje, az igehirdetés rovására!

2015. nyarán kerestük meg Önt a Veszprémi Református Egyházmegye Orgonaalapjának ötletével, amelyhez teljes segítőkészséggel, támogatással, áldáskívánással közeledett. Miként látja egyházunk, egyházkerületünk, s benne egyházmegyénk gyülekezeteinek hangszer- és kántorhelyzetét?

Van bőven feladat ezen a téren! A gyülekezeti énekrepertoár bővítésétől elkezdve a kórusok és kórustalálkozók dolgáig, a karvezetők képzése és az orgonák állapota mind ide sorolható, bár az utóbbi főként pénz kérdése; - ezt mondjuk ki.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy az Egyházkerületben a kántorképzőt minden évben megszervezi Veres Györgyné Petrőcz Mária, és a tanári karral együtt megtartják ezt az alkalmat. A kezeik közül avatott kántorok és karvezetők kerülnek ki, akik jelen vannak gyülekezeteinkben.

Az országos énekügyi bizottsággal is folyamatosan egyeztetünk, és örülünk, hogy a Megyében is ilyen komolyan elkezdődött ez a munka!

Varga Áron