2017. október 15-én vasárnap 15:00-kor hálaadó ünnepre gyűltünk össze a Szentkirályszabadjai Református Gyülekezet templomában. Az ünnep jellegét meghatározta, hogy nem pusztán emlékezni kívántunk a reformációra, nem is csupán ünnepelni, hanem a magunk területén és eszközeivel tovább folytatni. Úgy gondoltuk, ez illik az „Ecclesia semper reformanda est" (azaz: az Egyháznak folyamatos reformációra van szüksége) reformátori alaptételhez, és általában ahhoz az örökséghez, amit a reformátorokon keresztül kaptunk.
Ennek megfelelően már év elején átgondoltuk, hogyan tudnánk úgy ünnepelni az 500. évfordulót, hogy az egyúttal a reformáció továbbvitele is lehessen gyülekezetünkben. Végül öt eseménnyel készültünk, ezzel is utalva a reformáció öt „sola"-jára. (Az öt „sola" öt latin kifejezés, melyek összefoglalják a reformátorok hitvallását, és a reformáció alapelveit: Sola Scriptura = egyedül a Szentírás; sola fide = egyedül hit által; sola gratia = egyedül kegyelemből; solus Christus = egyedül Krisztus; soli Deo gloria = egyedül Istené a dicsőség.)
A hálaadó ünnepi istentisztelet közös énekléssel kezdtük, melyet a gyülekezet zenekara vezetett. Ezt követően Szűcs László lelkipásztor a Jelenések Könyvéből vett idézettel köszöntötte a megjelenteket: „A trónuson ülő ezt mondta: 'Íme, újjáteremtek mindent.'" (Jel 21,5). A lelkipásztor köszöntőjében kiemelte, hogy Isten az újjáteremtés Istene. Ám az újjáteremtés nem mindig valami teljesen új létrehozása, hanem gyakran valami réginek az újragondolása, aktualizása. Példának azokat a közösségi tereket hozta fel, amelyeket a gyülekezet az elmúlt években újított fel:
Szűcs László köszöntőjét azzal zárta, hogy Istennél az újjáteremtés nem öncél. Azt szolgálja, hogy nyitottabbakká váljunk, Isten felé, egymás felé, és ált. mindarra az újra, amit Isten hoz elénk. Ennek alapján a gyülekezet sem öncélúan vágott bele ezekbe a felújítási munkákba. Nyitni szeretnének a környezetük felé: község lakói felé éppúgy, mint az egyházmegye felé.
Ezt követően Gyarmati Katalin, a község polgármestere köszöntötte az ünneplőket. Köszöntőjében kiemelte: nagy várakozással érkezett. Egész nyáron látta az itt folyó nagy építkezéseket, a végeredményt azonban még nem. Az a nyitás, amelyről a lelkipásztor beszélt, már évek óta tapasztalható, hiszen a református templom rendszeresen helyet ad a nemzeti ünnepek alkalmából tartott falusi megemlékezéseknek. Örömét fejezte ki, hogy a megújult tereket a gyülekezet nem csupán saját célra, hanem a falu számára is szeretné megnyitni.
A lelkipásztori és polgármesteri köszöntés után Császár Attila, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese szolgált áhítattal. A 4Móz 6,24-26 (az ún. ároni áldás) alapján Isten áldásáról szólt. Kiemelte, hogy az nem jókívánság, hanem Isten odafordulása hozzánk. Az emberi jókívánságokból gyakran semmi nem lesz, ám ha Isten felénk fordul, abból mindig születik valamilyen áldott eredmény. Istennek ez a felénk fordulása teszi lehetővé, hogy az ember munkájából, erőfeszítéseiből szép eredmény szülessen, ahogy ezt most itt, Szentkirályszabadján is láthatjuk.
Az áhítatot a Szilágyi Keresztény Iskola Harangegyüttesének ünnepi műsora követte. Albertné Balogh Márta tanárnő a Harangegyüttes alapító vezetője hosszú évek óta ad sikeres koncerteket az iskola diákjaiból szervezett együttessel határon innen és túl. A veszprémi Tűztorony új harangjátékai is az ő közreműködésükkel készülnek.
A templomban megkezdett hálaadó istentisztelet szeretetvendégséggel folytatódott. Gyönyörű októberi napsütés és a Pergola alatt gazdagon megterített asztalok fogadták a vendégeket. A szeretetvendégség ideje alatt sokan megtekintették a közösségi pincében létrehozott zenei aláfestéssel kísért időszaki kiállítást.
Szöveg: Szűcs László lelkipásztor
Képek: Wéber-Fox Judit gyülekezeti tag