Ajándék a léleknek, a szívnek, az elmének:

Gyülekezeti kirándulás 2020. augusztus 19-22.

A Veszprém Nagytemplomi Gyülekezet egy autóbusznyi érdeklődővel augusztus 19-én este három napos kirándulásra indult lelkipásztoraik, Niederhoffer Zoltánné és Niederhoffer Zoltán vezetésével a Tiszáninneni Református Egyházkerületbe. A kirándulás szervezőjét, Niederhoffer Zoltánnét köszönet illeti a körültekintő, mindenre gondot fordító szervezéséért, a gazdag, ugyanakkor rugalmas program összeállításáért és a maradandó élményt nyújtó találkozásokért. Éjszakai szállásunk kétszer Miskolcon, a Református Lévay Gimnázium Kollégiumában, míg egyszer Sátoraljaújhelyen, a görögkatolikus Georgikon Kollégiumban volt. Az étkezést részben kollégiumi menzán, részben pedig étteremben bonyolítottuk le. Az idővel is sikerült jól gazdálkodnunk, a tervezett programokat 95%-ban sikerült megvalósítanunk.

Első állomásunk Miskolc, a ma is tizenhat református gyülekezet városa volt, ahova művelődéstörténetünk jeles református személyiségei kötődnek. Elsőként az Avasi középkori eredetű templomot tekintettük meg, rácsodálkozva a faragott kőemlékekre, az évszázadok súlyát hordozó harangtoronyra, a rendkívül finom, faragott-festett pelikános szószék koronára, a különleges orgonára és a míves megjelenésű, 15. században készült, festéssel ékesített királyi stallumra. Elgondolkodtató volt a templom körül elhelyezkedő temető ódon sírjeleivel találkozni, emlékeztetve a halandót az evilági lét végességére. Az Avasi Kilátóról rátekinthettünk a városra, majd innen a méltán nevezetes Deszkatemplomba mentünk, amelyet 1999-re a porig égett eredeti alapján építettek újjá, mivel 1997-ben egy elmeháborodott felgyújtotta. Ezen a helyen 1637-ben állt már az első, fából épített templom, amelyet 1724-ben új templommal váltottak fel. Ez is leromolván, 1874-ben felújították, de állapota miatt 1938-ban újat kellett építeni. Ez lett a tűz martaléka, az új templom pedig a közösség összefogásának és az erdélyi alsócsernátoni fafaragóknak köszönhetően impozáns megjelenésével, gazdagon ékesített belső terével Isten dicsőségét és a gyülekezet áldozatkészségét hirdeti, ahogy az a gondnoknak a templomot bemutató szavaiból kiviláglott. Jelképezi ezt a szószék korona tetején álló főnix is. Ezt követően mentünk a Belvárosi Templomba, amely impozáns méretével a kései barokkot (karzatok) és a klasszicizmust idézi. Külön figyelmet érdemlő a 18. század végén készített, díszes szószék, hangvetőjén az Isten Szeme motívummal, továbbá a több lelkésznek is ülőhelyet biztosító Mózes szék, valamint az énekszám kirakó táblák. Különös élményben volt részünk. Szabó Sándor, a gyülekezet lelkipásztora és felesége fogadott. Nagyszerű tájékoztatást kaptunk a templom és a gyülekezet történetéről, továbbá mai életéről. Ez a gyülekezet is, hasonlóan sok másikhoz, a kommunizmus idején súlyos megpróbáltatásokat élt át, de életben maradt és szép számmal tölti meg ma is templomát. Időszaki kiadványt is megjelentetnek „Belvárosi Kakasszó" címmel, amelynek húsvéti-pünkösdi ünnepi számából mindnyájan kaptunk egy példányt. Különös figyelemmel, szeretettel fogadták közösségünket. Lévén augusztus 20-a, államalapító királyunk ünnepe, aminek örömére hegyaljai borral és kenyérrel vártak minket a templom bemutatását követően a Nyilas Misi Ház udvarán. Ezt a gondosan helyrehozott épületet, amely különböző lelki és ifjúsági alkalmaknak ad helyet, 2003-ban szentelték fel. Ebéd után kerestük fel a Felsővárosi Templomot a Győri-kapu városrészben, lakótelepek szomszédságában. Felemelő látvány a nyers téglafalú, kerített templom, jelezve, hogy szent hely. Modern belső kiképzése jól megfelel a liturgiai követelményeknek. Altemploma is az életet szolgálja: különféle gyülekezeti alkalmakra és kulturális célokra vehető igénybe, rendkívül praktikus, jól tárolható berendezési tárgyakkal. 2010-ben vette használatba a gyülekezet. Lelkipásztora, a hét gyermekes Balajthy József a lehetetlent nem ismerő építő lelkész, aki a templom belső tereinek használhatóvá tételét és a nyílászárókat saját kezűleg, fiai közreműködésével készítette el. Lenyűgöző az a rendíthetetlen hit, amelyből erőt merítve és kitartásában megerősödve ezt a rendkívül nagy munkát elvégezte.

A felkeresett templomokban külön értéket jelentenek a térségre jellemző, 17-18. századi úrihímzéssel ékesített liturgikus textilek.

Délután választható programon vehettünk részt. Csoportunk egyik fele Diósgyőrbe ment a helyreállított várat megtekinteni, míg a másik Miskolctapolcára a fürdőbe. Mindkét csoport újabb élményekkel gazdagodott. A Diósgyőri Vár impozáns és gyönyörűen helyreállított épület, minden, ami itt látható, a muzeológus régészek, történészek, restaurátorok munkáját dicséri. Végigjárva a Vár termeit, egy középkori utazás részesei lehettünk úgy, hogy megelevenedett előttünk a Vár 14. századi lakóinak élete, környezete. Tökéletes rekonstrukciókat láthattunk mind a berendezéseket, mind a viseleteket, mind a díszítő elemeket tekintve, ugyanakkor nagyon visszafogott, finoman megfogalmazott rendezésben.

Augusztus 21-én első állomásunk Boldogkőváralja volt, a Várat azonban kívülről és alulról néztük csak meg, mert Vizsolyba igyekeztünk, ahol látnivalók sokasága várt. Maga a templom egy csoda, épült a romanika korában a 13. században és a 14. században gótikus stílusban bővítették. A torony és a kerítőfal ugyancsak 14. századi. A templombelső kettős szentélyével és a teljes falfelületet beborító falképeivel megelevenedett a középkor. A Szent László freskó részletein kívül lovagszentek, a gyermek Jézust vállán vivő Szent Kristóf, a Szent Kereszt megtalálásának jelenete, Krisztus születése, a Majestas Domini kerubokkal 13. századi falképek, de a boltozaton, a hajó falszakaszain 14. és 15. századi falképek is láthatók, mint a Fájdalmas Krisztus vagy a Köpenyes Madonna. A legféltettebb kincs a Károlyi Gáspár által 1590-ben fordított és kinyomtatott eredeti magyar nyelvű Biblia, amelyet Horthy Miklós adományozott az egyházközségnek. Megilletődve néztük az összmagyarságnak ezt a felbecsülhetetlen kincsét, hálát adva Istennek, hogy megtartotta nemzetünket itt, a Kárpát-medencében. A templomból kijőve a nyomdász, Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeumban áttekintést kaptunk a vizsolyi könyvnyomtatásról és előzményeiről, megnézhettük a korabeli nyomda rekonstruált kellékeit, sőt, a vizsolyi Biblia egy-egy lapjának kinyomtatására is lehetőség volt. Az épület hátsó traktusa a Vincellérház, ahol a tárlat a szőlőművelés, borászat, borkereskedelem témakörébe ad bepillantást. Egyébként a Biblia-fordító Károlyi Gáspár is gazdálkodott hegyaljai szőlőbirtokán.

Következő állomásunk Göncruszka, ahol egy olyan élő gyülekezet lelkészével találkozhattunk Sohajda Levente személyében, aki lehetetlent nem ismerő lelkipásztorként áll egy pezsgő hitéletet élő gyülekezet élén, aki a kor minden követelményének megfelelő iskolát hozott létre, épített és szerelt fel saját erőből, kétkezi munkával, összefogással, Isten gazdag áldásával. Ez az iskola bármelyik városi iskolával felveszi a versenyt, ide egyre többen jelentkeznek és az itt tanuló gyermekek derekasan helytállnak a tanulmányi versenyeken, komoly díjakat nyernek, de szilárd értékrend birtokosai is lesznek. Kevés gyermekkel és sok nehézséggel indultak, de mára Isten kegyelméből a környék legkeresettebb tanintézménye lett. A lelkipásztor felesége a cigánymisszióban szolgál, eredményesen indítva el fiatalokat a tanuláson alapuló igényes élet felé. Jelenleg éttermet építenek, amely elsősorban az iskolában tanulók élelmezését szolgálja, de a jövő esztendőtől az itt átmenő zarándokokét, turistákét is. Megrendítő az a küzdelem, amely megelőzte ezt a mai állapotot és lenyűgöző az az eredmény, amelyről minden itt látható árulkodik. Nagy élmény volt ez a találkozás mindnyájunknak.

Ezután Hollóházán álltunk meg, ahol megtekintettük a modern, 1967-ben épült római katolikus templomot és Kovács Margitnak itt őrzött kerámia stáció képeit, Somogyi József szobrászművész megrendítő feszületét és Szász Endre Szent László freskóját. Valamennyi tökéletes összehangban van az épület megjelenésével.

Utolsóként érkeztünk Füzér Várához. Csoportunk tagjai itt is választhattak. Lelkipásztorunk felhívta figyelmünket, hogy mindenki mérje fel erejét, mert a Várhoz nehéz út vezet fel. Ennek eredményeként csak kevesen vállalkoztak az erőt próbáló vársétára. Gyönyörű látvány tárult elénk és nagy élményt jelentett a felépített várrészek megtekintése. A helyreállítás jelenleg is tart, de látnivalókban így sincs hiány. Bár a 13. század óta létezett a vár, azonban a benne folyó életről jobbára a 16-17. századból ismertek adatok és ennek megfelelően rendezték be az eredeti alapján készült rekonstrukciókkal a pinceszint élelmiszer, bor, sör, víz és kőtárolásra alkalmas pincerendszerét, továbbá a felső szinten az öreg palotát, ahol a mindennapi életet elevenítették meg. A Tárház kincsei között jelképesen látható a Szent Korona, amelyet 1526-27 között itt őrzött Perényi Péter koronaőr. Gyönyörű látvány a Várkápolna csillagboltozatával és festett szószék koronájával. A várat 1676-ban I. Lipót parancsára rontottak le. Füzéren figyelmet érdemlő még a Tájház és az 1785-ben épült református templom, 1832-ből való festett kazettás mennyezetével.

Augusztus 22-én Széphalmon kezdtük a napot, ahol a felújítások miatt csak A Magyar Nyelv Múzeumát tekinthettük meg, elgondolkodva anyanyelvünkről, mai állapotáról, megbizonyosodva arról, hogy a „régi fénynél" meggyújtható az „új szövétnek." Ezután Sárospatakon álltunk meg legközelebb, ahol a Várban sokadszorra csodálhattuk meg a Perényi loggiát, majd megtekintettük a rendkívül gazdag, a Rákócziakat bemutató nagyszabású kiállítást, amely tárgyi emlékek és dokumentumok sokaságával gazdagon reprezentálta egy rendkívüli nemzetség szerepét történelmünkben. A Református Kollégiumban csupán a Nagykönyvtár és az itt rendezett Trianon kiállítás megtekintésére volt csak lehetőségünk, mivel a Tudományos Gyűjtemények többi része felújítás miatt nem látogatható. Ezt követően hazafelé útba ejtettük Mezőkövesdet. Óriási élményt jelentett a kinőtt templom helyett az épülő új református templom megtekintése, ahol kalauzunk Gordos Attila lelkipásztor és felesége Balogh Eszter voltak. Ismét találkozhattunk egy építő lelkész házaspárral, akik mertek nagyot álmodni és álmukat Isten kegyelméből bátorságot merítve, megvalósítani. Derű, töretlen hit, lelkesedés és a munka odaadó felvállalása, amit megtapasztalhattunk.

Igazi nemzeti zarándokhelyeken jártunk, ahonnan hitünkben, nemzettudatunkban megerősödve, lélekben gazdagodva indulhattunk haza, mert:

1.Művelődéstörténetünk gazdag emlékeit ismerhettük meg.

2. Gyülekezetünk tagjai közelebb kerülhettek egymáshoz, volt lehetőség beszélgetésekre.

3.Szilárd hitű lelkészekkel és példaértékű lelkipásztori életekkel, szolgálatokkal találkozhattunk.

Köszönet mindezekért lelkipásztorainknak!

S. dr. Lackovits Emőke a gyülekezet tagja

Megjegyzés a mellékelt képekhez:

1. kép a gyülekezet kirándulócsoportja a Sárospataki Kollégium előtti téren

Ha esetleg még belefér:

2. A vizsolyi református templom

3. A füzéri vár képe

(( 10.000 k ))